A gyülekezet története

Eger a magyarországi katolicizmus fellegváraként írta be magát a hazai történelembe. A reformáció századában azonban a vár birtokosai és kapitányai közül többen az új hit védelmezőivé váltak.

 

A város a török felett aratott 1552-es győzelem után rövid ideig a XVI. századi magyar reformáció egyik központjává vált. Érvényesült a korai ellenreformáció hatása, emellett a protestáns hitviták formálták a vár, a város és környéke lakóinak felekezeti hovatartozását érintő döntését. Végül a helvét, kálvinista református irány bizonyult a legerősebbnek. 

 

1562-ben hitük igazát, bibliai alapvetését védve az egriek felterjesztik a királyhoz Méliusz hitvallását, melyet Debrecen-Egervölgyi hitvallásként tartanak számon. A reformáció egri kibontakozásának azonban gátat vetett az újabb török ostrom. 1596-tol egészen 1687-ig Eger elveszett a magyarság és a keresztyénség számára.

 

A török uralom alól felszabadult városban az ellenreformációs lelkület nem tette lehetővé a protestánsok letelepedését, gyülekezetté formálódását. 1860-tól megnövekedett az Egerben élő protestánsok száma, akik egy lakóházat vásároltak istentiszteleti célra a város közepén. Imateremnek, lelkészlakásnak és elemi iskolának adott helyet a napjainkban Kálvin Házként ismert épület, melyet közel fél évszázadig tartó államosítás után 1997-ben vehetett újra birtokába a gyülekezet.